A resztoratív eljárás olyan alternatív konfliktuskezelés, amely során az érintettek összeülnek, hogy közösen oldják meg az esetet. Célja a közösség építése, a szervezeti konfliktus kezelése, a feszültségek csökkentése a károk enyhítésével és a kapcsolatok erősítésével. A definíció magában foglalja mind a proaktív (közösségépítő, kapcsolaterősítő), mind a reaktív (kárenyhítő, jóvátevő, helyreállító) elemeket.

Elkövetők és sértettek

Resztoratív módszerrel olyan incidensek által okozott károkat kezelünk, amelyek során valaki vagy valakik normaszegést követtek el egy közösségben, és ez a normaszegés a közösség egy vagy több tagja számára valamiféle kárt, hátrányt, sérelmet okozott. Emiatt indokolt az „elkövető” és a „sértett” kifejezések használata a módszer ismertetése során, de ebben az alternatív konfliktuskezelési folyamatban ezek a kifejezések sosem hangozhatnak el, mert erősen megbélyegzők. A facilitátor a nevén szólít meg minden résztvevőt.

A resztoratív szemlélet

Silvan Tomkins hatás-elmélete szerint az emberi kapcsolatok minősége akkor a legjobb és legegészségesebb, ha szabadon kifejthetőek a „hatások” (biológiailag előhuzalozott mechanizmusok, érzelmek), ha minimalizáljuk a negatív és maximalizáljuk a pozitív érzelmeket. Donald Nathanson ezt azzal egészítette ki, hogy a közösséget ezeknek a hatásoknak a kölcsönös cseréjével építjük, érzelmi kötelékeket hozunk létre. A resztoratív gyakorlatok különböző formái biztonságos környezetet teremtenek az érzelmek cseréjére, a kötelékek megerősítésére.1 Tomkins kilenc „hatást” definiált, többségük párban szerepel, a legmagasabb és a legalacsonyabb intenzitás címkével ellátva.

A 9 hatásból csak 2 hatás pozitív, a többség negatív. Úgy vagyunk „drótozva”, hogy a pozitív hatások maximalizálására, a negatív hatások minimalizálására törekedjünk. Akkor működünk a legjobban, ha emellett a két cél mellett kifejezhetjük az összes „hatást”, tehát bármi, ami ebben segít bennünket növeli jólétünket, mentális egészségünket. Ugyanígy bármilyen erő, ami akadályozza ezek elérését, rossz érzéseket kelt bennünk.

A resztoratív gyakorlatok a mentális egészség szempontjából ideális helyzetet teremtenek, azaz a negatív minimalizálásával és a pozitív maximalizálásával teszik lehetővé a Tomkins-féle hatások szabad kifejeződését. A resztoratív gyakorlatokon a résztvevők gyorsan eljutnak a negatív hatásoktól a pozitív hatásokig.

A resztoratív eljárások alternatív konfliktuskezelése során kiemelt szerep jut a szégyennek, de megszégyenítés nélkül!

A szégyen az ember szociális viselkedésének fontos szabályzója. Tomkins szerint a szégyen akkor jön létre, ha a pozitív hatásokat - Élvezet/öröm és Érdeklődés/izgatottság - valami megszakítja, megzavarja. Ebből következik, hogy a szégyen kialakulásához nem szükséges, hogy elkövessünk valami rosszat. A bűncselekmények, normaszegések áldozatai gyakran éreznek szégyent, holott nem ők követték el a „szégyellnivaló” tettet.

Nathanson szerint a szégyenre négyféle módon reagálunk:

• visszavonulással (elszigetelődés, elrejtőzés, kivonódás);
• önmagunk ellen fordulással (önbecsülés csökkenése),
• elkerüléssel (tagadás, alkohol- és droghasználat, veszélyek keresése),
• mások ellen fordulással (verbális vagy fizikai kirohanás, mások hibáztatása, asztalborogatás).

Ezek a reakciók csökkentik a szégyenérzetet. A resztoratív gyakorlatok keretet adnak arra, hogy szégyenérzetünket ne ezeken a módokon csökkentsük, hanem úgy, hogy közben a pozitív hatások érvényesüljenek, a szervezeti konfliktus megoldódjon és a közösség megerősödjön.

A társadalom, iskola, szervezet, család normaszegésre, a helytelen tettekre, a bűncselekményekre adott válaszai sokszor több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak.

Az elkövetőket megbélyegzik, megszégyenítik, elidegenítik, kiközösítik. A büntetés nem éri el javító célját, nem vált ki megbánást, elmarad a valódi jóvátétel is. Ezzel szemben a szégyen a resztoratív folyamatban nem stigmatizáló, hanem reintegratív erő.

Az ábra a normák és a helyes magatartások fenntartásának négy megközelítését mutatja be annak függvényében, hogy mennyi bennük a magatartást kontrolláló és a személyiséget támogató elem.

• Alacsony magatartáskontrollnál és támogatásnál (bal alsó négyzet) a normaszegésre egyáltalán nem adnak, vagy csak gyenge, elhanyagolható választ adnak. Ez felelőtlen reakció, a megsértett norma a szankció hiányában gyengül, a normaszegést megerősíti a reakció hiánya.
• Az alacsony magatartáskontroll melletti magas támogatottság (jobb alsó négyzet) paternalisztikus attitűdöt mutat, ahol a személyt támogatják ugyan, de a tettet bagatellizálják. Ezzel a válasszal az a baj, hogy az alul-büntetés itt is a normaszegést erősíti és gyengíti a normát, a támogatás módja pedig nem a támogatott valós szükségleteiből indul ki, hanem abból, amit a támogató a támogatott szükségleteiről gondol.
• A magas magatartáskontroll melletti alacsony támogatás (bal felső négyzet) a büntető, autoriter szemléletet tükrözi. Helyreállítja ugyan megsértett normát, de a problémát nem oldja meg. A sértett számára nem hoz megnyugvást, a normaszegőt pedig a büntetés maga nem „javítja meg”, nem nyújt garanciát arra, hogy a jövőben hasonló tettet nem fog elkövetni, nem fog előfordulni hasonló incidens. A normaszegő szerepe passzív, nem vehet részt sorsa alakításában, elszenvedi a büntetést, egyáltalán nem biztos, hogy elismeri annak igazságosságát és nem forral bosszút azok ellen, akik miatt el kell szenvednie a büntetést.

A resztoratív szemlélet - erős kontroll mellett magas fokú támogatás (jobb felső négyzet) - nem bagatellizálja, hanem elítéli a tettet és ezzel párhuzamosan támogatja az elkövető belső értékeit. Nem a „számára” nyújt valamit, hanem az ő bevonásával, együttműködésével, részvételével, VELE együtt, az ő szükségleteit is figyelembe véve jár el. Az elkövetőt visszahelyezi a közösségbe, csökkenti annak valószínűségét, hogy újra normaszegő legyen, helytelen tetteket kövessen el.

A resztoratív gyakorlatok három eleme

1. a szervezeti konfliktus által okozott kár helyrehozása, jóvátétel,
2. a bizalom és a kapcsolat újraépítése,
3. közösségépítés - kooperációra és a másik ember tiszteletére alapozva.

Sikeresen akkor alkalmazhatók, ha a konfliktus nyílt, a tettet beismerte a normaszegő. A facilitátor a konfliktusban nem érintett, pártatlan személy, a folyamatban való részvételnek pedig az önkéntességen kell alapulnia.

A resztoratív gyakorlatok formái

A resztoratív gyakorlatoknak több típusa létezik. Az alternatív konfliktuskezelés megfelelő formájának kiválasztása az eset függvénye. A képzett facilitátor, mediátor az ügy megismerése után választja ki az ügy megoldásárára legalkalmasabb eljárást.

A resztoratív gyakorlatok közül többet az érintettek képzés és gyakorlás után maguk is képesek alkalmazni spontán módon, ad hoc jelleggel, közvetlenül az incidenst követően. Resztoratív gyakorlatokat használó iskolákban megfigyelték, hogy a resztoratív módszert a gyerekek felnőtt jelenléte nélkül is gyakorolják normaszegés előfordulásakor, illetve egymás közötti konfliktusaik rendezésére.

A resztoratív gyakorlatok informális formáját képezik az affektív kijelentések és affektív válaszok.

Az affektív kijelentések érzelmeink megfelelő formában történő kifejezését jelentik, az affektív kérdések pedig olyan kérdések, amelyek a másik felet elgondolkodtatják saját viselkedésén, a viselkedése másokra gyakorolt hatásán (Mi történt? Kit érintett? Hogyan érintette? Mit kell tenni, hogy a dolgok helyrejöjjenek?) Az affektív kommunikáció tréningeken tanítható, szerencsére ma már viszonylag sokan ismerik. Gyakorolni valószínűleg azonban kevesebben gyakorolják, mint ahányan már találkoztak vele.

A rögtönzött kiscsoportos konferencia, megbeszélés már strukturált forma, de nem előzi meg előkészítés. Az informális gyakorlatoknak nincs olyan drámai hatásuk, mint a formálisaknak, - a körnek és a formális konferenciának - azonban kumulatív hatásuk jelentős lehet.

Az alternatív konfliktuskezelés tere a konferencia

A konferencia egy olyan fórum, amelyen a résztvevők a konfliktussal, az elkövetett normaszegéssel, tettel foglalkoznak.

Mindenki szóhoz jut, mindenki kifejezheti érzelmeit és legfőképp beleszólhat a végkifejletbe. Egy olyan demokratikus gyakorlat, amelyben a konfliktusban érintettek maguk döntik el, mi legyen a tettre, az incidensre adott válasz. A facilitátor, mediátor feladata, hogy biztonságos és támogató környezetet teremtsen, irányítsa a folyamatot, fókuszt tartson s feljegyezze a csoport döntését. Nem befolyásolhatja a döntést, ehelyett támogatja a résztvevőket abban, hogy kifejezzék magukat a folyamatban és kreatív megoldásokat találjanak. Bátorít, fókuszt tart, de nem diktál.

Hogyan néz ki egy konferencia?

A konferenciát megelőzik az ún. előkészítő találkozók. Ezeken a találkozókon a facilitátor egyesével elbeszélget az érintettekkel, felkészíti őket a konferencián való szereplésre. A konferencián a konfliktusban álló feleken túl, azok támogatói, segítői, valamint az adott közösség konfliktus által érintett tagjai is részt vesznek a folyamatban. Az ő szükségleteik, érdekeik is érvényesülnek. Támogató bárki lehet, akit arra konfliktusban álló felek felkérnek. Jogi képviselők a resztoratív konferencián legfeljebb külső megfigyelőként vehetnek részt. Egy konferenciának általában 8-15 résztvevője van (lehet azonban kevesebb és több is). A két oldalnak nem szükséges egyenlő létszámúnak lennie, de a nagyon kiegyensúlyozatlan erőviszonyok megnehezítik a folyamatot. A résztvevők körben ülnek kötött ülésrendben, a facilitátor jelöli ki a helyüket.

A konferencia lelke a forgatókönyv. A konferencia résztvevői a forgatókönyvben szereplő kötött sorrendben szólalhatnak meg, válaszolnak a nekik feltett kérdésekre.

Első lépésként megállapodnak a magatartási szabályokban. A megszólalások során tisztelni kell a másikat, nem lehet minősíteni. Mindenkitől elvárt az aktív részvétel. Van egy ún. „beszélő bot” (kis méretű tárgy, pl. puha labda, plüss állat), csak az beszélhet, akinek ezt a tárgyat a facilitátor odaadja. Mindenki csak a saját nevében szólalhat meg, a körön kívüliekről nem lehet beszélni.

A magatartásszabályokban történő megállapodás után a konferencia vezetője ismerteti az ügyet. Első kérdései a forgatókönyv alapján olyan nyitott kérdések, amelyek lehetővé teszik, hogy a résztvevők meghatározott sorrendben kifejezzék az incidenssel kapcsolatos érzelmeiket, elmondják, milyen hatást gyakorolt rájuk az eset, hogyan élték meg, rájuk nézve milyen következményekkel járt. Később a forgatókönyv lehetővé teszi az eszmecserét, a többi érintett megszólalását, a szükségletek és érdekek mentén haladva pedig annak megvitatását, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy megoldódjon a konfliktus, mi kell ahhoz, hogy helyreálljon a bizalom. A résztvevők tervet dolgoznak ki az okozott károk enyhítésére, a jóvátételére. Végül az eredményt írásos megállapodásba foglalják. A megállapodás megkötése után üdítők várják a résztvevőket, akik szabadon beszélgethetnek.

A resztoratív módszer előnyei

A resztoratív módszer minden érintett számára számos előnnyel jár.

A sértett számára: lehetőséget kap, hogy beszéljen az érzéseiről.

Arról, hogyan érintette a konfliktus, a tett, milyen következményekkel járt számára. Megerősítést kap abban, hogy ami történt az igazságtalan volt és nem érdemelte meg. Az elkövető válaszolhat a kérdéseire, kifejezheti sajnálatát és biztosíthatja, hogy a jövőben nem fog megismétlődni az eset, ezáltal erősödhet a sértett biztonságérzete. Támogatást kaphat a barátaitól, családjától. Beleszólása lehet a jóvátételbe, megfogalmazhatja jóvátételi igényeit.

Az elkövető számára: szembenézhet az elkövetett cselekmény valódi következményeivel.

Rádöbbenhet az általa okozott károk súlyára, az általa okozott fájdalomra. Bocsánatot kérhet az áldozattól. Jóváteheti az okozott kárt. Beleszólhat a jóvátétel módjába, mit tud vállalni és mit nem, javaslatot tehet a jóvátétel módjára. Visszakerülhet a közösségbe, életét helyreállított bizalmi helyzetből folytathatja.

A közösség számára: megerősödnek a közösség normái, maga a közösség is erősödhet.

Kiderülhetnek „rendszerhibák”, amelyek megoldása új feladatot jelent. Amennyiben mások is felelősek a történtekért, rádöbbenhetnek ők is a saját felelősségükre, módjukban áll részt venni a jóvátételben, illetve maguk dönthetnek arról, mit tegyenek az elkövető közösségbe történő visszahelyezéséért.

Alkalmazási területek

A resztoratív eljárások alkalmazási területe tág. Munkaszervezetek, civil szervezetek, érdekképviseletek, iskolák, interkulturális közösségek sikeresen alkalmaznak resztoratív gyakorlatokat bizonyos típusú konfliktusok kezelésére. Ilyen szervezeti konfliktus pl. a rágalmazás, a pletyka, a bullying (a valós életben és az internet virtuális valóságában), belső konfliktusok harmadik felek számára történő kibeszélése, kiszivárogtatás, szervezeti érdekeket sértő posztok a közösségi médiában, érdekcsoportok és klikkek küzdelme, elégedetlenség a szervezet működésével, lopás, fenyegetés, szándékos károkozás, törés-zúzás stb.

A resztoratív konferencia az alternatív konfliktuskezelés egy útját mutatja meg, ahol a szervezet tagjai biztonságosan megosztják kételyeiket, az őket zavaró dolgokat, kritikájukat, ahol együtt dolgoznak ki megoldásokat.

A konferenciákon sokszor nincsenek egyértelműen azonosítható „elkövetők”, ehelyett a résztvevők vállalják a maguk részét az osztott felelősségből. A tett és az elkövető személye a folyamatban különválik, új fókusz keletkezik, amelyben a konfliktus elsősorban a tanulásra, a továbblépésre való lehetőséget jelenti, amelynek kimenetelébe mindenki aktívan beleszól. Ha valaki látja, hogy a másik is vállalja a felelősség ráeső részét, nagyobb hajlandósággal fogja vállalni ő maga is a saját felelősségét, elindul egy önmagát erősítő folyamat.

A resztoratív gyakorlatok új távlatokat nyitnak a megbékélésre, a szervezet erősítésére.

Hosszú távon érdemes beépíteni a resztoratív gyakorlatokat a hétköznapi életbe, mivel kutatások kimutatták, hogy azok a szervezetek, amelyek nemcsak reaktív módon, hanem proaktív módon is alkalmazzák a resztoratív gyakorlatokat sikeresebbek, mint azok, amelyek csak akkor alkalmazzák azokat, ha baj van.

A konferencia alkalmazását mindenkinek ajánlom, aki azt szeretné, hogy a szervezeti konfliktus, a normaszegések és incidensek a számára fontos közösséget ne szétszakítsák, hanem megerősítsék. Mediátorként fontos feladatomnak érzem, hogy a resztoratív eljárásokat népszrűsítsem és saját gyakorlatomban is alkalmazzam.

Források

1. O'Connell, Terry - Watchel, Ben - Watchel, Ted: Conferencing Handbook. The Real Justice Training Manual. The Piper's Press, Bethlehem, Pennsylvania, USA, 1999.
2. Wachtel, Ted: Defining Restorative. IIRP, 2016, Utolsó letöltés: 2020. augusztus 12.
3. Wachtel, Ted: Dreaming of a New Reality. The Piper's Press, Bethlehem, Pennsylvania, USA, 2013.
4. Costello, Bob -Wachtel, Joshua - Wachtel, Ted: The Restorative Practices Handbook. International Institute for Restorative Practices, Bethlehem, Pennsylvania, USA, 2009.
5. Marshall, Tony: Criminal mediation in Great Britain 1980-1996. European Journal on Criminal Policy and Research. 4(4), 1996. Idézi IIRP. Utolsó letöltés: 2017. március 19.
6. Nathanson, Donald L: Shame and Pride. Affect, Sex, and the Birth of the Self. W.W. Norton. New York. 1994.
7. Negrea, Vídia: A resztoratív párbeszéd az iskolában. Utolsó letöltés: 2017. március 19.
8. Tomkins, Silvan S.: Affect Imagery Consciousness: The Positive Affects, Springer, New York, 1962.
9. Törzs, Edit: Restoraive Justice Approaches in Intercultural Conflict Settings. Findings of a Survey and Implications for Practice. 2014. Utolsó letöltés: 2017. március 19.