A teszt segítségével megtudhatod, melyik az a konfliktuskezelési stílus, amelyet a leggyakrabban használsz olyan helyzetekben, mikor saját szándékod eltér mások szándékaitól. A teszt kitöltése körülbelül 3 percet igényel.
A tesztben ötször öt kifejezéssel fogsz találkozni. A kifejezéseket egy ötös skálán rangsorold aszerint, hogy azok mennyire jellemzőek Rád, mikor másokkal konfrontálódsz. Az 1 azt jelenti a leginkább jellemző, míg az 5 azt jelenti, hogy a legkevésbé jellemző Rád.
Képzeld el, hogy konfliktushelyzetben vagy! Ne gondolkozz sokat, az első benyomás a legmegbízhatóbb!
A konfliktuskezelési stílusokat két fő dimenzió mentén vizsgáljuk:
Az önérvényesítés (vízszintes tengely) mentén, amely azt jelenti, hogy a személy
minden mértékben törekszik saját szándékainak érvényesítésére, és az együttműködés
(függőleges tengely) mentén, amely azt jelenti, hogy a személy milyen mértékben
törekszik a másik szándékainak érvényesítését elősegíteni. Így összesen öt
konfliktuskezelési stílust különböztetünk meg.
Alkalmazkodó
alacsony önérvényesítés – magas együttműködés
A saját igények háttérbe szorításán, a másik érdekeinek feltétel nélküli elfogadásán alapul. Egyaránt öltheti nagylelkűség vagy önfeláldozás formáját, megjelenhet mások véleményének átvételében, utasításaik, kéréseik kritika nélküli elfogadásában is.
Előnyös, ha:
- a konfliktusban nem a saját igények kielégítése az elsődleges;
- a kérdés a partnernek sokkal fontosabb;
- a személyes kapcsolat az elsődleges;
- a további versengés súlyos károkkal járna;
- nem akarunk mi fáradni a döntéssel.
A folytonos alkalmazkodó magatartás veszélyei:
- Az új ötletek, javaslatok sem kapják meg az őket megillető figyelmet. Az emberek nem várnak kezdeményezést az alkalmazkodó stratégiát folytatótól.
- Teret enged a szabályszegéseknek, esetleg lehetetlenné is válik a szabályok érvényesítése, a szabályozott folyamatok fenntartása. Sérül az önbecsülés és az önbizalom.
Elkerülő
alacsony önérvényesítés – alacsony együttműködés
Sem a saját, sem mások érdekei nem kerülnek terítékre. A cselekvés célja a konfliktus elkerülése. Ez számos formában történhet, többek között döntések elhalasztásában, konfliktusos szituációból való diplomatikus kihátrálásban, vagy akár az ilyen jellegű helyzetek kerülésében.
Az elkerülő magatartás hasznos, ha:
- Az adott konfliktus megoldásához nem adottak a lehetőségek. (Pl.: a résztvevők érzelmileg túlfűtöttek, nem áll rendelkezésre elegendő információ stb.);
- A konfliktus marginális fontosságú;
- A konfliktusból adódó károk meghaladják annak előnyeit.
A folytonos elkerülő magatartás veszélyei:
- Megnő a probléma.
- Elodázzuk a döntést.
- Sérül az önbecsülés.
Versengő
magas önérvényesítés – alacsony együttműködés
A versengő konfliktuskezelési stílus az erőre épül, alkalmazója az erő segítségével kívánja pozícióját javítani. A cselekvés célja ilyen esetekben a saját érdekek érvényesítése, függetlenül attól, hogy mások milyen igényekkel élnek.
Előnyös, ha:
- gyors cselekvésre, döntésre van szükség;
- a szükséges döntés népszerűtlen, nagy a várható ellenállás;
- el kell indítani egy folyamatot.
A folytonos versengő magatartás veszélyei:
- A környezet „Fejbólintó Jánossá” válik. Nem is próbálják meg a döntéseket befolyásolni, az annak ellentmondó információkat megtartják maguknak.
- A segítségkérés a gyengeség jelévé válik. A környezetben lévők inkább rosszul döntenek, mint kérdeznek.
- Megromolhatnak a kapcsolatok.
Együttműködő, problémamegoldó
magas önérvényesítés – magas együttműködés
Az együttműködő konfliktuskezelési stílus alkalmazása során mindkét fél számára kielégítő megoldás keresése a cél. A gyakorlatban ez a konfliktus okainak feltárását, megértését, és - ennek figyelembe vételével - kreatív megoldását jelenti.
Előnyös, ha:
- a két szempontrendszer egyformán fontos, nem kívánatos kompromisszumokkal gyengíteni őket;
- alapvető fontosságú, hogy a résztvevők elkötelezettek legyenek a kialakítandó megoldás mellett;
- a konfliktusmegoldást érzelmi motívumok hátráltatják, amelyek a résztvevőket nagyban befolyásolják.
A folytonos együttműködő magatartás veszélyei:
- Triviális kérdések megoldása is hatalmas idő- és energia-befektetést jelent, ez elveszi az erőforrásokat a valóban fontos problémáktól.
Kompromisszumkereső
közepes önérvényesítés – közepes együttműködés
Célja egy, a felek számára kölcsönösen elfogadható megoldás kialakítása. Ennek során mind kétfél lemond bizonyos igényeiről, a megoldás csak részben elégeti ki az igényeket. A kompromisszumkereső magatartás a másik négy konfliktuskezelési stílus átlójában helyezkedik el. A kompromisszumkereső ember a problémamegoldás során többet ad fel érdekeiből, mint a versengő, és kevesebbet, mint az alkalmazkodó. Ehhez hasonlóan nyíltabban kifejezi érdekeit, mint az elkerülő, de jobban titkolja azokat, mint az együttműködő.
Előnyös, ha:
- a célok kiemelkedő fontosságúak, de nincs lehetőség más megoldási módok választására. (Pl.: kevés a rendelkezésre álló idő, a probléma túl komplex, a felek érdekei egymás rovására valósíthatóak meg.);
- a szembenálló felek egyenlő erősek és érzelmileg elkötelezettek saját érdekeik mellett.
A folytonos kompromisszumkereső magatartás veszélyei:
- A folyamatos kompromisszumokban elveszik az egyén, a szervezet hosszú távú célja. A kompromisszumok mindig az adott pillanatnak szólnak, alapelveket, értékeket nem lehet érvényesíteni bennük.
- Minden üzleti tárgyalás, kompromisszum tárgyává válik. Ez aláássa a bizalmat, és egymásra való odafigyelést.
- Senki sem teljesen elégedett.