Vannak helyzetek, amikor a mediátor olyan terepen jár, ahol nem otthonos. Amikor olyan konfliktushelyzettel kerül szembe, amelynek megoldásához nincsenek eszközei. Amikor a mediáció nem segít a problémán. Ilyenek a lehetnek bántalmazó kapcsolatban létrejött konfliktushelyzetek.
Cikkemben arról írok,
- hogyan ismerjük fel az érzelmileg bántalmazó szituációt,
- mit kell és lehet tennük, ha párkapcsolati erőszakra derül fény az ülések során
- és milyen lehetőségeket látok a bántalmazott kliens megsegítésére.
Július 17.
Ma felkeresett egy negyvenes évei végén járó nő, Zsuzsa. Egyszerű lenge vászonnadrágot és ujjatlan felsőt visel a rekkenő hőségben. Meggyötört tekintete és a szemei alatti sötét karikák álmatlan éjszakákról, belső vívódásról árulkodnak. A nagy zöld fotelban egészen kicsire húzza össze törékeny testét.
Tőlem azt várja, hogy keressem fel a barátját és próbáljam bevonni egy kettejük közötti mediációs folyamatba. Még nem beszélt szándékáról Gáborral, aki az egyetem óta udvarol neki, de akivel csak pár éve jött össze.
Ez az első beszélgetésünk: én mediátor, ő támogatást kérő ügyfél-jelölt. Vajon el tudom fogadni felkérését? Ez még csak a figyelem ideje, nem a vállalásoké.
Zsuzsa története - bántalmazó kapcsolat külsérelmi nyomok nélkül:
– Jó ideje szó van közöttünk arról, hogy összeköltözünk Gáborral, végül a tavasszal született meg a döntés, hogy belevágunk. Tudom, nagyon gáz, és iszonyatosan szégyellem magam, de menet közben elbizonytalanodtam. Egyszerűen nem tudom megtenni. Olyan, mintha fizikailag lebénultam volna, nem lennének lábaim, nincs erőm. Magam sem értem. Úgy érzem, hogy időre és támogatásra van szükségem. Megosztottam vele mindazt, ami bennem zajlik, remélve, hogy közösen találunk megoldást.
– És hogyan reagált? – kérdem.
– Szarkasztikusan. Azt válaszolta, hogy persze, akinek nincsenek lábai, attól az ember ne várja, hogy lépni tudjon.
Ezt a gondolatot többször megismételte, kiszínezte, rugózott rajta. Határidőt adott azzal, hogy majd csak akkor hajlandó találkozni velem, ha tudok lépni. Ha az általa kitűzött időpontig nem indítom el a költözködést, lefekszik a kolléganőjével.
Van, amikor a sokat látott mediátor is megdöbben. Nálam ez akkor fordul elő, amikor a bántalmazás valamilyen formáját vélem felfedezni a kliens történetében. Most ez történik.
Egy viszony lehet bántalmazó kapcsolat anélkül is, hogy megjelenne benne a fizikai erőszak. Valódi sebek és kék foltok nélkül is komoly sérüléseket okoz. Még ordítozni és ajtókat csapkodni sem kell hozzá.
A párkapcsolati erőszaknak ezeket a láthatatlan jeleit felismerni jóval nehezebb, pedig rengeteg szenvedéssel járnak ezek is.
– Hogyan van Ön ezzel?
– Nagyon fáj, én nem akarom őt elárulni. Ő mégis árulásnak éli meg a segítségkérésemet. Azzal, amit csinál, csak még jobban elbizonytalanít. Hogyan számíthatnék így rá, ha együtt élnénk?
Nemsokára lejár a határidő, bele sem merek gondolni, hogy akkor mi lesz.
Nemsokára lejár a határidő, bele sem merek gondolni, hogy akkor mi lesz.
– Mitől tart, mi a legrosszabb, ami történhet? – szegezem neki a kérdést.
– El fog hagyni – szipog a zsebkendőbe.
– Ha elhagyja, akkor mi fog történni?
– Akkor más már nem fog engem szeretni. Nem vagyok szerethető.
– Mit érez, amikor ezzel a gondolattal szembesül?
– Egészen kicsinek, kiszolgáltatottnak érzem ilyenkor magam. Összeszorul a torkom, szorongok.
Egy bántalmazó kapcsolatban az érzelmi erőszak sok formát ölthet.
Ezek közül Zsuzsa és Gábor történetében a lenyomás és a fenyegetés jelent meg. A másik fél önbizalmának folyamatos aláásását, a saját képességeibe, mentális egészségébe, akár a józan eszébe vetett hitének megingatását George Cukor 1944-es filmje után gázlángolásnak szokták nevezni. Az „úgysem kellenél másnak” logikára épülő kijelentések célja szintén a másik lenyomása. Bántalmazás az elhagyással való fenyegetőzés, a tartós és büntető jellegű szeretetmegvonás is.
– Vizsgáljuk meg annak a kijelentésnek az igazságtartalmát, hogy ha Gábor elhagyja, akkor más nem fogja szeretni, mert Ön nem szerethető – javaslom. Hány százalékban érzi igaznak az állítást?
Zsuzsa fészkelődik a fotelban, ráncolja a homlokát.
– Hát az biztos, hogy pont úgy, ahogyan ő szeret, más nem fog szeretni, hiszen mindenki egyedi, különleges a maga módján.
De ha belegondolok, akkor eddigi életem során voltak más párkapcsolataim, amelyekben jobban éreztem magam, több figyelmet, gondoskodást kaptam, mint Gábortól. A szakításokat is túléltem, van olyan exem, akivel mind a mai napig jó viszonyban vagyunk. Nem hinném, hogy ezek a pasik ne szerettek volna.
– Ki tudná fejezni százalékban, hogy mennyire érzi most igaznak azt az állítást, hogy Gáboron kívül más úgysem fogja Önt „úgy” szeretni? - teszem fel újra a kérdést.
– Inkább érzem hamisnak, mint igaznak az állítást.
Annyiszor hallottam Gábortól ezt a gondolatot, hogy végül elhittem magam is.
Ahogyan azt is, hogy tőle valami egészen különlegeset, rendkívülit kapok, amit senki más nem képes nekem nyújtani.
Nem hangzik el a beszélgetésünkben a párkapcsolati erőszak vagy a bántalmazó kapcsolat kifejezés. Nem célom, hogy szembesítsem Zsuzsát a ténnyel, hogy érzelmi erőszak áldozata lett. Mellé állva, elfogadva azt, ahol ő éppen van, igyekszem erősíteni őt.
– És most hogy érzi magát, hogy mindezeket végiggondolta?
Kihúzza magát, először jelenik meg egy halvány mosoly a szája szélén azóta, hogy belépett a mediációs irodámba.
Abban maradunk, hogy megpróbálkozunk a mediációs folyamattal, ami elképzelhető, hogy kudarcba fullad. Arra mindenesetre alkalmas lesz, hogy kiderüljön, képes-e valódi empátiára Gábor, van-e remény arra, hogy helyreálljon az összeköltözés körüli konfliktus miatt megrendült bizalom.
Ezzel párhuzamosan keresünk egy terapeutát, aki Zsuzsát támogatja a folyamatban. Segít neki visszanyerni az érzelmi stabilitást, rátalálni és ráállni a Gábor szerint nem létező lábaira, hogy aztán ezek a lábak arra vigyék, amerre igazából menni akar.
.......
A bántalmazó kapcsolatban mindkét fél külső segítségre szorul. Elsősorban az áldozatok, de a bántalmazók is.
Az utóbbiak sajnos többnyire elutasítóak a külső segítség igénybevétel szemben. Ha részt is vesznek mediációban, azt sokszor manipulatív szándékkal teszik. A bántalmazók közül sokan a nárcisztikus spektrum kóros felső régióiban helyezkednek el, nincs bűntudatuk, igazi empátiára képtelenek.
A mediációs folyamat akkor segítség, ha a bántalmazó a nárcisztikus spektrum alsóbb grádicsain mozog és így a folyamat alatt megjelenik benne az együttérzés, az empátia a társa iránt, ami javulást hoz a kapcsolatban. Kizárja a mediáció lehetőségét, ha a fizikai erőszak megjelenik a kapcsolatban és a bántalmazott nem érzi magát biztonságban a párja jelenlétében.
December 12.
Másfél év után összefutottam Zsuzsával a Vörösmarty téri karácsonyi vásáron. Pont az új párját várta. Elmondta, hogy folytatja a terápiáját, keserves az önismereti út, de halad rajta. Nem akar még egy bántalmazó kapcsolatba belekeveredni.
A mostani barátjában eleinte folyton kereste az árulkodó jeleket, de már megnyugodott. Egyenrangú félként élik meg a kapcsolatot, bíznak egymásban, úgy érzi, mindig is ilyen szeretetre és gondoskodásra vágyott, mint amilyet tőle kap.
Gábor a szakításuk után még többször utánanyúlt, írogatott Zsuzsa ismerőseinek, ezekben az e-mailekben személyiségzavarral vádolta őt, de ezekről a kísérleteiről csak annyit gondol Zsuzsa, hogy azokra Gábornak
„az önképén esett csorba kiköszörülése végett volt szüksége.”
A Gáborral folytatott mediáció látszólag nem hozott eredményt, nem jutottunk el a megállapodás megkötéséig, nem indított el pozitív folyamatokat a kapcsolatban. A közvetítői folyamat lezárását én kezdeményeztem: már az elején éreztem, hogy kihívás számomra pártatlannak maradni és ahogyan haladtunk előre, ez egyre nehezebbé vált. Látva azonban, hogy Zsuzsa mostanra mennyire kivirult, mennyire tele van élettel az új szerelme mellett, megnyugodtam.
Néha az a megoldás, ha kiderül, nem mediálható és nem folytatható egy kapcsolat.
Lábjegyzet a naplóhoz:
A naplóbejegyzés fiktív, Zsuzsa sosem járt nálam mediációban, hasonló párokkal azonban dolgoztam már.