A karantén alatt végzett mediátori munkám számvetésének egy részét osztom most meg. Számadásom részleges, elsősorban a keretekre, az online mediáció jellemzőire fókuszálok. Akár kliensként, akár szakmabeliként olvasod, biztosan találsz benne számodra fontos gondolatokat!
E cikk első változatát akkor írtam, amikor a kormány először visszavonta a vészhelyzetről szóló rendeletét. Azóta már újra bezárt és kinyitott, aztán megint újra bezárt és kinyitott az ország. Lassan hozzászokunk, hogy nem érdemes semmihez hozzászoknunk.
Karanténmediáció – társadalmi felelősségvállalás
2020 március végén tettem ki a Kapcsolatrendező honlapjára és Facebook oldalára az első hullám idejére hirdetett akcióm: online mediálok, cserébe adományt kérek a Magyar Vöröskereszt számára.
A hír megjelenése után dömpingként éltem meg a megkereséseket, amelyek közül végül öt mediációs folyamat indult: négy párkapcsolati, egy kapcsolattartási mediáció. Az egyik folyamatot sajnos a második mediációs ülés után le kellett zárnom, megítélésem szerint nem volt mediálható tovább. A négy ügy pont annyi időmet-energiámat kötötte le, amennyit fel tudtam ajánlani önkéntes munkában a veszélyhelyzet idején.
A járvány alatti felajánlásom népszerűsítésében segített a Szakszervezetek.hu hírportál, a Bezzeganya reblog és tudósított róla a Mérce is. Köszönöm önzetlen támogatásukat!
Mediátorként titoktartás kötelez, a klienseimtől nem kértem és nem kaptam felhatalmazást arra, hogy tartalmi információkat osszak meg közös munkánkról.
Írok viszont arról, miben különbözött és miben nem volt más a karanténmediáció, mint az eddigi személyes találkozásokon alapuló, milyen nehézségekkel kellett megküzdenünk és milyen sajátosságokat kellett megértenünk, milyen technikai akadályokat kellett áthidalnunk.
Létezik karanténspecifikus konfliktus?
Tapasztalatom szerint a karantén miatti kényszerű összezártság nem a konfliktusok kiváltó oka.
A karantén egy tóba hajított jó nagy kőre hasonlít, ami hullámokat ver.
A hullámok megzavarják a rendszer bevált működését.
Hogy is néz ki ez a képlet? A rendszer (=életünk) egyik fontos eleme (=a mozgási szabadság) korlátozódik, ez pedig következményekkel jár az egész rendszerre vonatkozóan. Felerősödnek olyan problémák, amelyekkel korábbi, „normális” életünkben együtt tudtunk élni.
A konfliktusok nem újak, nem a karantén alatt születtek, ám az össze- és bezártság miatt megkerülhetetlenné válik, hogy foglalkozzunk velük.
Szó szerint, fizikai értelemben válnak megkerülhetetlenné.
A hozzám forduló párok egy kivételtől eltekintve nem válni akartak, hanem megőrizni a kapcsolatot.
Helyreállítani, javítani azt.
Vagy legalább menteni belőle, ami még menthető.
Elviselhetővé tenni a hétköznapokat.
A konfliktusok témáit, típusait tekintve nem látok lényeges különbséget a karantén előtti időkhöz képest.
A különbség az én észlelésem szerint a kapcsolatok dinamikájának jellemzőiben jelent meg.
Minden ügyféllel heti 2-2,5 órában találkoztam. Két mediációs alkalom között karanténmentes időkben is történnek a mediációs folyamattól független változások, kialakulnak újabb konfliktusok, változik a felek viszonya. Mindez lehet olyan erős, sürgető, hogy az ülésre behozzák a felek és ezzel dolgozunk, nem azzal, ami tervbe volt véve. Voltak olyan párok, akiknél a karantén alatt a kapcsolati dinamikák nagyon intenzíven és fordulatos módon változtak. Ezt a karantén hatásának tulajdonítom, mert a korlátozások lazításával, az élet fokozott újraindulásával érezhetően megváltozott ez a dinamika.
Működik az online karanténmediáció? Lehet érzelmileg kapcsolódni képernyőn keresztül?
A rövid válasz: IGEN!
A metakommunikáció, a testbeszéd követésének hagyományosan jelentőséget tulajdonítunk a mediációs folyamatban. Feltételezhetnénk, hogy az online együttműködési szoftvereken zajló beszélgetések során hátrányt szenvedünk, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy ez a hátrány kompenzálható.
Meglepő módon sokkal több dolog átjön az online mediáció folyamatában, mint azt gondolnánk (vagy mint ami átjön egy hétköznapi online beszélgetésben).
Az online mediációban jó esetben csak mellkasig látom az ügyfeleket. Rosszabb esetben csak az ügyfél arcát látom. Nem látom, hogy mit csinál a lábaival, lóbálja-e vagy keresztbe teszi, hogyan babrál a kezeivel. Mégis érzékelem a rezdüléseket, a fizikai állapot változását, a hangulati, érzelmi változásokat. Az ügyfelek is megnyílnak érzelmileg, tudnak kapcsolódni.
Nem tudom ennek pontos magyarázatát. Számos oka lehet. Elképzelhetőnek tartom, hogy mindezek érzékelése kicsit máshogy történik, mint ahogy eddig gondoltuk. Talán eltúlzott jelentőséget tulajdonítottunk eddig a testbeszédnek? Oka lehet, hogy az értő, empatikus figyelmem más, mint a hétköznapi figyelmem. Megfigyeltem, hogy online is lehet érzékelni a lélegzetvétel ritmusának változását, hallani a hangszín változásait, a beszédtempó gyorsulását, lassulását. Hallottam olyan kolléganőbeszámolóját, aki maszkban offline mediált a karantén alatt és annak ellenére is tudtak kapcsolódni, hogy az arcokból csak a szemek látszottak.
Miben más az online tér-használat?
Mediációs irodámban a klienseket úgy szoktam hellyel kínálni, hogy háromszöget alkossunk, ne szembe üljenek egymással, ne is párhuzamosan, hanem inkább kissé oldalt egymásnak és felém fordulva.
A karanténmediáció online keretei között nincs lehetőségem arra, hogy rendezgessem az ügyfeleket.
Ha a kliensek egy háztartásban élnek, akkor egymás mellé ülnek le egy kamera elé, viszonylag közel egymáshoz, pl. egy kanapéra oly módon, hogy még jól lássanak engem a képernyőn és mindketten beférjenek a kamera látószögébe. A rendelkezésre álló kereteken belül szabadon használják a teret, ahogyan az komfortos számukra. Térhasználatuk módjából, az előző hetitől való eltérésekből már a bejelentkezés pillanatában információhoz jutok arról, hogyan vannak ők egymással az adott pillanatban.
Hagyományos keretekben a mediáció az ügyfelek számára semleges térben zajlik. Ha van a mediátornak irodája, akkor ott, ha nincs, akkor is egy olyan térben, amely nem kötődik egyik ügyfélhez sem, kellő intimitást és biztonságot nyújt.
A biztonság és a nyugodt körülmények megteremtése a mediátor felelőssége.
Az online mediációban virtuálisan házhoz megyek mediátorként, nem semleges térben dolgozom.
Az egyik mediációnál az első ülés azzal telt, hogy a felek megállapodtak abban, otthonukban hogyan teremtik meg a folyamathoz szükséges nyugodt körülményeket a következő ülésekre:
- Mi legyen a hangos házikedvenccel?
- A videokonferenciához használt iPad-en megjelenhetnek-e lenémított üzenetek a mediáció alatt?
- Melyik lámpával világítsanak, hogy jól látszódjanak a képernyőn, de ne zavarja a fény egyiküket sem?
A nyugodt körülmények megteremtésének felelősségét át kellett vállalniuk. Egyik hozott témájuk a közös tér használata volt, így ez az első részmegállapodásuk kapcsolódott folyamatukhoz, tisztázták, kinek mi kell ahhoz, hogy figyelni tudjon, komfortosan érezze magát.
A hátrányból előny vált.
Van helye a gyerekeknek a mediációs térben? Hány éves kortól? Milyen esetekben lehet őket bevonni a mediációba?
A szakma megosztott ebben a kérdésben.
Én nem szoktam gyerekeket bevonni, a karanténmediációk során viszont több családnál is lehetőségem nyílt „találkozni” a gyerekekkel, azon egyszerű oknál fogva, hogy bejöttek abba a szobába, ahol a szüleik tartózkodtak, ahol én virtuális vendég voltam.
A folyamat egy időre megakadhat emiatt, de azt mégsem tartom zavarónak, mivel láthatok kicsit a „setting-ből”: abból, hogyan vannak egymással a szülők és a gyerekek.
A kisebbek mediáció alatti felügyeletéről a szülők gondoskodtak babysitter, nagyszülők, nagyobb testvérek bevonásával. Több esetben alvásidőben került sor a mediációra. Ennek hátránya, hogy bizonytalanná teszi a kezdési időpontot, és estére lefáradt szülőkkel nehezebb dolgozni.
Találkoztam olyan helyzettel, mikor az ügyfél otthoni körülményei nem tették lehetővé az online mediációt.
A kliens titokban kért segítséget, nem volt lehetőség arra, hogy biztonságos, nyugodt körülmények között úgy beszéljünk, hogy azt ne hallják más, vele egy háztartásban élő - a mediációban nem érintett - személyek. Az ilyen esetekben a mediácós iroda pótolhatatlan.
A platformok rengetegében
Sok gondot fordítottam arra, hogy megtaláljam azokat az platformokat, amelyek segítik, hogy a vezetett folyamatot technikailag zökkenőmentesen vihessem végig.
Milyen konkrét szoftvereket lehet jól használni az online mediációban? Pótolható a flipchart?
Együttműködési szoftverként a Zoom-ot ajánlottam ügyfeleimnek. Ennek előnye a viszonylag stabil kép- és hangminőség, a fizetős verzióban elérhető whiteboard funkció.
Három esetben ezt el is fogadták, egy esetben nem volt a telepítésére alkalmas eszköz, így Messengerben dolgoztunk, egy másik esetben pedig az ügyfél nem tartotta elég biztonságosnak a Zoomot.
Mivel a mediációban elsődleges szempont, hogy a kliens biztonságban érezze magát, alkalmazkodtam és megállapodtunk a Wire használatában, ami valóban egy nagyobb védelmet nyújtó platform.
A Wire hátránya, hogy az ingyenes verzióba nehézkes három különböző címről képpel és hanggal egyidejűleg bejelentkezni. Kezdőként kb. negyedórás ügyetlenkedésre számíthatunk, a profiknak már elég egy-két perc a stabil kapcsolat létrehozásához, mikor mindenki lát és hall mindenkit.
A Messenger hang- és képminőségét elégtelennek tartom a mediációs folyamat igényeinek kielégítéséhez.
A flipchart és annak hiánya
„Flipchart-fejlődésem” maga a kaland. Hogyan válok filpchart-szocializált mediátorból a flipchartot elengedni majdnem tudó mediátorrá?
Fázis I.: lelkes, az információs forradalom vívmányaiba vetett hittel átitatott kísérletek a Zoom whiteboard funkciójának ülés közbeni használatára.
A whiteboard első pillantásra jó eszköznek tűnik, mert tudja ugyanazokat a funkciókat, mint a flipchart: lehet rá írni, rajzolni, áthúzni, aláhúzni, bekarikázni, átnyilazni, kiszínezni stb.
Fázis II.: gyülekeznek azok a felhők, jelek, amik azt jelzik, hogy mégsem annyira jó ötlet whiteboard-ot használni ülés közben.
Megakasztja a folyamat ritmusát, a whiteboard nem marad a háttérben ahogyan a flipchart.
Ha egy közös kamera előtt ülnek, a klienseknek közelebb kell menniük a képernyőhöz és egymáshoz, hogy lássák, mi van azon. Ne adj isten, még a szemüvegükért is el kell menniük!
A figyelem fókusza elterelődik, a segédeszköz főszereplővé válik. Az egyik kliensemet kifejezetten zavarja, ha engem csak kicsiben lát és úgy beszélek. Megállapodás megfogalmazásakor ezzel szemben a whiteboard kifejezetten hasznos eszköz, együtt tudjuk nézni és alakítani a szöveget a kliensekkel.
Fázis III.: Elengedem a whiteboard-ot, ülés közben csak kézzel jegyzetelek, a jegyzeteket letisztázom az ülés után.
Május végén rátalálok a Miro nevű szoftverre, ami új távlatokat nyit meg:
Az ülésen készített jegyzeteim alapján különböző színű virtuális post-it-okat tudok rakosgatni, tudok rajzolni, nyilazni, alakzatokat elhelyezni egy végtelen nagy virtuális táblán. A tábla tetszőlegesen kiválasztott része pdf-be exportálható. A kiexportált pdf-et a következő ülés elején meg tudom mutatni a klienseknek: ezzel foglalkoztunk a múltkor, eddig jutottunk, nézzenek rá.
Mégiscsak sikerült visszacsempésznem a folyamatba a vizualitást!
A karanténmediáció egyik legfontosabb tapasztalata számomra, hogy a sikeres folyamat nem a térhasználattól, a közegtől, a tárgyi eszközök meglététől vagy hiányától függ. Ezek külsőségek, amik kiválthatók, lecserélhetők. Az a fontos, hogyan vagyok belülről jelen a folyamatban, mennyire tudok ráhangolódni az ügyfelekre, hogyan tudom fenntartani a kapcsolódást, a bizalmat az értő figyelem által.
Hogyan tovább?
A veszélyhelyzet megszűntével újranyitottam mediációs irodámat, ahol immár személyesen fogadom az ügyfeleket.
Az online mediáció alapvetően pozitív tapasztalat a számomra, így jövőben is fenntartom ezt a lehetőséget mindazok számára, akiknek az élethelyzetük miatt jobb megoldás a virtuális térben való találkozás.
Kisgyermekes szülőként, vidékiként, szoros időbeosztással élőként, beteg vagy mozgáskorlátozott emberként és bármi okból, ha ez a forma szimpatikusabb számodra, ezután is választhatod az online mediáció formáját és immár kézre álló eszközeit!
Az eddigiek alapján bátran állítom, hogy így is biztonságos és értő figyelemmel kísért kapcsolatrendezési folyamat részese leszel!
Szakmai cikk-ajánlóm a témához (arról, hogy mi kell a családi rezilienciához és azt hogyan érinti a covid okozta helyzet.)