name="description" content="A konfliktushelyzetek jó kezelése nem ördöngösség! Van egy út, amit végig járva jobban megismerheted önmagadat és a konfliktushelyzetek természetét." />
Hajnali 2 van, Noémi kisfia megint felébredt és ő azonnal siet hozzá, nehogy a pici a többi családtagot is felverje a sírásával. Magához öleli, dajkálja, megitatja, és a kicsi meg is nyugszik szépen. Ahogy a végre visszaalvó kisfiát ringatja és az óra ütemes ketyegését hallgatja, eszébe jut, másnap megint mi vár rá. A Nagylányt el kell vinni az óvodába, ahová az persze egyáltalán nem akar menni. Majd megszakad a szíve, amikor az óvónők kiveszik a kezéből a kapaszkodó és síró gyerekét. Szeretné elmondani nekik, hogy ne tegyék, időt kérne még maguknak és bizalmat, de nincs idő, nincs mód erre. És nincs hozzá bátorsága, nincsenek hozzá szavai sem. Hazafelé tolja a kisebbet a babakocsiban, közben még könnyeit nyeldesve felhívja édesanyját. Vigasztalásra, együttérzésre vágyik, de valami egészen mást kap: Keményítsd meg magad, Kislányom! Nem lehet megszökni a nehéz helyzetek elől! Hidd el, pár hét, és mindketten beszoktok az óvodába! Ne nehezítsd meg a gyereked dolgát azzal, hogy így elengeded magad. Amúgy meg… te is sírtál kiscsoportban fél évig, mégis ember lett belőled.
Noémi hallgat. Emlékszik azokra a kétségbeesett sírásokra, és nem szeretné, hogy a lányának is hasonló élmények vésődjenek be az óvodáról. Olvasott is az énhatárok gyerekkori védelméről. Vitatkozna, legszívesebben kiabálná:
###Sokan nem szólunk, amikor konfliktushelyzetekbe kerülünk,
Hazaérnek. Férje otthon, (home-office). Még nem kezdett el dolgozni, a reggeli kávéját kortyolgatja, telefonján játszik a kiflimorzsás, kakaópöttyös étkezőasztalnál ülve. Fel se pillant, így nem tűnik fel neki Noémi párás tekintete, elgyötört arca.
Nem hallja a nagy sóhajokat sem. Csak akkor néz fel, amikor Noémi dúlva-fúlva-csapkodva elkezdi leszedni a reggeli romjait, miközben emelt hangon terelgeti odébb a lába körül totyogó kicsit. Összeakad a tekintetük. Nem így képzelték a családi életet. Ijedten és értetlenül néznek egymásra. Belekezdjek? Elkezdjem sorolni mi bajom? - fut át Noémi agyán, de elhessegeti a gondolatot. Őt arra nevelték, hogy ne veszekedjen.
Noémi mindig jó kislány volt. Ügyesen felelt, ha kérdezték, szépen megoldotta a feladatait, rendben tartotta a dolgait. Dicsérték is sokat. Most úgy érzi, nincs miért dicséretet kapni. Most is igyekszik mindent jól csinálni, de néha legszívesebben elmenekülne valahová, egy másik életbe. Utálja, hogy láthatatlannak és jelentéktelennek érzi magát. Sokszor majd megfojtják a szavak, amiket legszívesebben üvöltve vágna a közelében lévők fejéhez. Néha nem is tudja visszatartani ezeket, tajtékozva kiabál a gyerekekkel - pedig nem is velük van igazából gondja. Noémi úgy érzi, valami elromlott benne. Nem tud már elég jó lenni. Nem bírja a szürke egér szerepét, de irtózik a boszorkányétól is.
Arra gondol, milyen jó lenne végre egy átaludt éjszaka, milyen jól esne, ha valaki kivenné a kezéből néha a babát, milyen jó lenne, ha nem érezné annyira egyedül magát ezekben az éber éjszakai időszakokban. Lassan és óvatosan visszafekteti a békésen szuszogó kicsit az ágyába, lábujjhegyen visszaoson a férje mellé és reménykedik még pár óra összefüggő alvásban. Azt álmodja, hogy egy pókhálóba akadt, ami fogva tartja.
A Kapcsolatkezelő konfliktuskezelés tréninget azért hoztam létre, hogy minden Noémi felé segítő kezet nyújthassak. Azért szervezem meg online formában is, mert tudom milyen nehéz megoldani a családtól való távollétet.
Hamarosan többet is megtudhatsz arról, mit ad majd neked a személyes vagy az online részvételt igénylő tréning!